A helybeliek, az alkalomért életre hívott Székelyszentkirályért Szövetség és mindazok, akiket megnyertek az ügynek, igényes arculatot teremtettek a nagyszabású rendezvénynek, és a szeretettel átgondolt szervezettség érződött minden mozzanaton. Nem csak virágoztak, díszítettek és példásan fogadták vendégeiket, európai színvonalú körülményeket biztosítottak. Az óriási sátor minden értelemben az együvé tartozást erősítette. Jó volt a hétvégi rendezvényen vendégnek lennünk.

Pénteken a szélrózsa minden irányából érkezett „szentkirályiak” közös vacsorán vettek részt, majd szombat délelőtt megtekintették Székelyudvarhely látványosságait és ellátogattak a Szejkefürdőre, Orbán Balázs emlékhelyére. Ugyanezen a napon a kultúrházban a helyi hagyományos mesterségeket bemutató kiállítást nyitottak: a katyó- és szilvaíz-főzés eszközeit, a kapu-és dísztárgyfaragás hagyományait, ugyanakkor bemutatták a szövés, bútorfestés remekeit és csipkeverést - száz mintadarabbal.

Magyar rapszódia, mezőségi táncok, Szent Istvánról szóló dalok, dunántúli eszközös, somogyi táncok, népek tánca – csak néhány abból, amit az államalapító királyunk nevét viselő települések kultúrcsoportjai színpadra vittek.

Vasárnap Csaba testvér közvetlen és buzdító szavai után a szentmise végén szavalatok hangzottak el, ünnepélyesen átadták a Szent István-szobrot, amit hagyományosan évenként egy-egy tagtelepülésnek adományoz a Szövetség - idén a Kovászna megyei Sepsiszentkirálynak. Felkerültek a találkozó résztvevőinek emlékszalagjai az emlékzászlóra, a küldöttségek lerótták tiszteletüket a helybeli szobor előtt. A szívbéli közös énekszó pedig reményt táplál: akik megfogják egymás kezét, együtt maradnak.

(Az eseményről bővebben az Udvarhelyi Hiradó augusztus 10-ei számában olvashatnak).