Molnár Melinda Boldog lehet Székelyszentkirály minden lakosa, mert olyan hírét vitték a Szent Király Szövetség 14., náluk tartott találkozójának, amire unokáik is büszkeséggel gondolhatnak. A helybéliek, az alkalomért életre hívott Székelyszentkirályért Szövetség és mindazok, akiket megnyertek az ügynek, igényes arculatot teremtettek a nagyszabású rendezvénynek, és a szeretettel átgondolt szervezettség érződött minden mozzanaton. Nem csak virágoztak, díszítettek és példásan fogadták vendégeiket, európai színvonalú körülményeket biztosítottak. Az óriási sátor minden értelemben az együvé tartozást erősítette. Jó volt a hétvégi rendezvényen vendégeknek lennünk. 
Pénteken a szélrózsa minden irányából érkezett „szentkirályiak” közös vacsorán vettek részt, majd szombat délelőtt megtekintették Székelyudvarhely látványosságait, és ellátogattak a Szejkefürdőre, Orbán Balázs emlékhelyére. Ugyanezen a napon a kultúrházban a helyi hagyományos mesterségeket bemutató kiállítást nyitottak: a katyó- és szilvaízfőzés eszközeit, a kapu- és dísztárgyfaragás hagyományait, ugyanakkor bemutatták a szövés, bútorfestés remekeit és csipkeverést – száz mintadarabbal. 
Kódex, láda, zászló
A régi egyházi iskolában tartott közgyűlés keretében Gyöngyöshermán-Szentkirály küldöttsége átadta a mívesen faragott ládát, a szövetség leírását, céljait tartalmazó kódexet, amit egy évig az idei házigazdák őriznek a felszalagozott zászlóval együtt.  Minden település beszámolt jelenéről, jövőképéről. Bálint Elemér polgármester lapunknak elmondta: „Velős, kemény témák fogalmazódtak meg: eljött a kedvező idő, hogy a nemzettudatot erősítsük határon belül-kívül, és kialakuljon a nemzeti stratégia – minden szélsőség nélkül. A másik kiemelt kérdéskör, amelynek módjáról is beszéltek: hogyan lehet a templomokat megtölteni. 
Gálaműsor
Magyar rapszódia, mezőségi táncok, Szent Istvánról szóló dalok, dunántúli eszközös, somogyi táncok, népek tánca – csak néhány abból, amit az államalapító királyunk nevét viselő települések kultúrcsoportjai színpadra vittek. A polgármesteri köszöntőben elhangzott: a Kárpát-medencei „szentkirályok” az 1000 éves szellemiségből fakadó hivatástudattal – hinni, vallani és szolgálni hittel-tudással – építenek ma is. Bálint Elemér kívánsága: „Hogy az ünnep kihasson mindennapjainkra”. Soltész József államtitkár szavai szerint: Tizennégy évesen kamaszkorába lépett a Szövetség – hogyan menjen tovább? Nem csak testileg-lelkileg, a barátságok szempontjából is épülni tudott a közösség. „Egymástól tanulni ma már nem szégyen.” Az emberek az emberekkel kössenek barátságot, a kapcsolatokat fűzzék szorosabbra – ez a személyességen alapuló hálózat mint háló a jövő évtől elkezdődő, a határon túli településeket megismertető osztálykirándulások számára is kiaknázható lehetőség. A szervezők nevében László Sándor vallja: „A kőből is kenyeret tud kiszorítani karunk”. Reményeikben a találkozó is hozzájárult a kulturális, gazdasági, lelki magyar egység megőrzéséhez, ápolásához. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke az elismerés hangján szólt törekvéseikről.
Történelmi pillanatok
Vasárnap Csaba testvér közvetlen és buzdító szavai után a szentmise végén szavalatok hangzottak el, ünnepélyesen átadták a Szent István-szobrot, amit hagyományosan évenként egy-egy tagtelepülésnek adományoz a Szövetség – idén a Kovászna megyei Sepsiszentkirálynak. Felkerültek a találkozó résztvevőinek emlékszalagjai az emlékzászlóra, a küldöttségek lerótták tiszteletüket a helyi szobor előtt. A szívbéli közös énekszó pedig reményt táplál: akik megfogják egymás kezét, együtt maradnak.

Forrás: Molnár Melinda, Székelyhon.ro