A magyar lelkiség

Miklósházy Attila püspök

Szent István öröksége: a magyar lelkiség

Szent István alakját nem lehet kitörölni a történelem lapjairól, még kevésbé lehet örökségét, a magyar lelkiséget kiirtani azoknak szívéből, akik magyarnak vallják magukat. Ezer évvel ezelőtt ő gyökereztette bele a vad magyar népet Európa talajába, és most, amikor új Európa van születőben, a magyarságnak nemcsak részt kell vennie benne, hanem tevékenyen hozzá kell járulnia egészséges szelleméhez. Nem elég földrajzi, gazdasági értelemben részévé válni egy újjászülető öreg földrésznek, bármennyire is hasznos és szükségszerű ez a lépés. A magyar népnek tevékenynek kell lennie, hogy az új Európa jobb és szebb legyen minden nemzet számára.

Mit tenne napjainkban Szent István ennek érdekében? Hogyan kezdené el a harmadik évezredet népével együtt a közös Európában? A kérdés ugyanaz a külföldön, de még inkább a Kárpát-medencében élő magyarok számára: mi az a magyar lelkiség, amelyet Szent István élete példájával megmutatott nekünk és reánk bízott, és amellyel hozzájárulhatunk Európa szellemi jövőjéhez? Európaiságunkkal nem veszíthetjük el magyarságunkat, mert ha csak az anyagi jólét vonz minket, azt rövid időn belül megeszi a moly, elrágja a rozsda, és eltűnünk a népek olvasztókatlanában.

Mi ez a magyar lelkiség, amely kötelező minden magyar számára, és amely nélkül népünk nem lesz képes újabb ezer évre fennmaradni? Nem más, mint a régi magyar virtus felélesztése: merjünk magyarok lenni, és Istentől kapott hivatásunkat így betölteni. Ez pedig a következőkben foglalható össze:

- Merjünk teljes odaadással és hittel "Jézus Úrhoz" fordulni, amint azt Szent István tette ezer évvel ezelőtt, mert benne találta meg életének, népének biztonságát és erejét. Ha elfelejtettük volna magyar mivoltunknak ezt az alapvető jellegét, akkor most van itt az ideje annak, hogy visszatérjünk hozzá, és bátran megvalljuk hitünket és hűségünket.

- Merjünk békében és egymást megbecsülve élni a környező nemzetiségekkel a Kárpát-medencében. "Hazaszeretet igen, nacionalizmus nem" - hangoztatta II. János Pál pápa a közép-európai népeknek. Merjünk álmodni egy olyan európai házról, amelyben szabadon tudjuk élvezni egymás jelenlétét és a természeti kincseket, beleértve a Balatont, a Tátrát és a Hargitát is.

- Merjük megbocsátani egymásnak a magyarságon belül a múltban elkövetett vétkeinket, és merjük ápolni a magyarok közötti testvériséget. Minden különbözőségünk ellenére merjünk dolgozni a közös cél érdekében, amely nem más, mint a magyar nép felvirágoztatása és szebb jövője.

- Merjünk áldozatokat vállalni a jövő érdekében: a gyermekáldás elfogadásával (különben kivész nemzetünk), a köz javára való munkálkodással, Isten és az egyház szolgálatával. Vagyis ne csak magunknak éljünk, hanem vegyük ki részünket a család, a közélet és az egyházi élet tennivalóiból. Többgyermekes családokra, becsületes politikusokra és társadalmi vezetőkre, lelkes papokra és szerzetesekre van szükségünk a harmadik évezred Európájában.

- Merjünk felülemelkedni az anyagiasságon, amelyet az elmúlt évtizedek materialista világszemlélete és a jelenkori szabadelvűség belénk oltott, és tűnjünk ki ismét a világ előtt szellemi értékeinkkel, melyekben olyan gazdagok voltunk történelmünk folyamán.

- Merjünk imádságos nemzetté válni, amint azt Szent István példája mutatja, aki kemény férfi létére nem szégyellte kezét imára kulcsolni. Mindszenty József bíboros egymillió imádkozó magyart szeretett volna látni. Milyen szép volna, ha szentjeinkkel együtt sok millió magyar férfi és nő, gyermek és aggastyán, otthoni és külföldi magyar csatlakozna az imaapostolság révén hazánk szebb jövőjének kialakításához.

- Merjük helyreállítani a családi élet szentségét, amely oly súlyos csorbát szenvedett az utóbbi években. Hűséges házastársakra, sokgyermekes családokra van szüksége a nemzetnek, ha fenn akar maradni a történelem színpadán.

- Merjük életünket az Evangélium tanítása szerint berendezni, és nem az ösztönös önzés szabályait követni. Ne szégyelljük azt, hogy Szent István Péter sziklájára építette országát. Ne restellkedjünk Európa keresztény gyökerei és hagyományai miatt, még ha nem is mindig éltünk azok szerint. Gyávaság és történelemhamisítás lenne kihagyni ezt a fontos tényezőt az új Európa alkotmányából.

- Merjünk optimizmussal nézni a jövőbe, amire minden reményünk megvan, ha valóban és őszintén csatlakozunk "Jézus Úrhoz", amint Szent István tette, és a Boldogságos Szűz, a Magyarok Nagyasszonya kezébe tesszük le életünk és országunk sorsát.

Legyen ez a merészség (parresia) a magyar lelkiség jellemző sajátossága a következő ezredévben is, és legyen ez a mi hozzájárulásunk az új Európához. Ha Isten a mi Atyánk, akkor nem kell félnünk attól, hogy mi lesz velünk. Ha Istenvelünk, ki ellenünk - idézte a Szentírást már Szent István is. Jézus Krisztus pedig így biztat bennünket: Ne féljetek! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég! - Én legyőztem a világot!

Ez a magyar lelkiség, amelyet Szent Istvántól kaptunk örökségbe. Ezt akarjuk magunkkal vinni az Európai Unióba, csak legyen erőnk és akaratunk a vadócba rózsát oltani,hogy szebb legyen a föld.