Szent István király falvai

Felemelő híradás: Kalotaszentkirályon gyűltek össze az idén, augusztus elején a Szentkirályok Szövetségének képviselői, és Szent István mellszobrot adományoztak az erdélyi falunak.

Nemcsak állami ünnep augusztusban Szent István királyunk napja, zászlódísszel, beszédekkel, fénykoszorúkkal, de a magyarság egészének szíve mélyén megindultság, büszkeség, szeretet. Az államalapító király nevét viselő települések az egész Kárpát-medencében a nép érzéseit fejezik ki. A kezdeményezés, hogy Szent István falvai a nagy nemzeti egységen belül alkossanak külön, szűkebb kört falvak és városok ezrei meg ezrei között, két székely településről indult ki. Az egyik Csíkszentkirály Csík székben, a másik Székelyszentkirály Udvarhely anyaszékben. A szövetséget 1997-ben kötötték, és úgy szól, hogy a tizenhét település mindegyike felváltva vendégül látja a többi tizenöt lakóit, lakosságának képviselőit, hogy közösen emlékezzenek a keresztény magyar állam születésnapjára, az alapító királyra, történelmünkre.

Már ez a találkozás történelmi súlyú. Mivel a tizenhat települést szétkergette egymástól a kíméletlen tragédia, a mindannyiunk életét megkeserítő Trianon. Tíz helység a tizenhatból a mai Magyarországon áll, négy Erdélyben és kettő Felvidéken. Mintegy jelképeként annak, hogy magát Szent István művét törte szét a második Mohács. Lelkek közé vont vasfüggönyt a diktatúra, az érdemtelen győztesek dölyfe. A szellemi vámőrök büszkék voltak arra, hogy olyan falakat emeltek, amelyeken sem könyvek, sem kiáltások, sem gondolatok nem hatolhatnak át. De ezek a határok a népek szabadságvágyának kürtszavára Jerikó falaiként omlottak le, és a nemzet fiai újra találkozhattak egymással. A lélek, a népi élet, az érzelmek mélységeiben. A nagy kézfogásban, mely minden politikai taktikánál erőteljesebb, mert őszintébb, Szent István király falvai jártak elöl. Úgy érezték, hogy az alapító király, a történelem jelölte ki őket erre a "lelki államalapításra".

Határok fölött találkozott a nemzet, bizonyságául annak, hogy erősebb minden földi határnál.

Csíkszentkirály, a nagy király falvainak szövetségét kezdeményező település Szent István nevével jelenik meg először a történelemben: 1332-ben de Sancto Rege egyházas hely. Múltja századokkal régibb, a honfoglaló magyarokra utaló korongolt cserépüstöt hoztak felszínre itt az ásatások. Beírta nevét az erdélyi hadtörténetbe is: a harcba szállt székelyek itt győzték le 1694-ben a betörő tatárokat.

Közvetlenül Szentkirály mellett egy másik falu, amely az Árpádokra emlékeztet: Csíkszentimre. Első írásos említésekor Zent Emreh, 1569-ből. A korabeli székelyek mély vallásosságát bizonyítja a király és a herceg "családi közvetlensége" körükben.

Helynevekben a nép szelleme, történelme rejtekezik. Maga a nép és a nyelv legjobb fiait, királyait, hőseit, szentjeit tiszteli meg azzal, hogy nevüket falvak, városok elnevezésébe foglalja bele. Nemzedékünk is tapasztalatokat szerezhetett arról, hogy a felülről jövő, elrendelt, a hatalom által megparancsolt névadások gyorsan elenyésznek.

Csíkszentkirály népében mindig élt a hely története. Ez az élmény indította a község nagy fiát, Vitos Mózes plébánost faluja és az egész Csík megye helytörténetének kutatására és közismertté tételére. Vitos Mózes (1847-1902) plébániája valóságos tudományos műhely volt. Hosszas kutatómunka nyomán jelent meg 1901-ben egy vaskos, 1022 oldalas kiadvány Csíkmegyei Füzetek címmel, amelyet Györgyjakab Márton nyomtatott Csíkszeredában. A mester tízféle - legújabb és legtetszetősebb alakú - betűt szerzett be a nyomtatáshoz, olyan fontosnak tartotta a munkát. Vitos Mózes összegyűjtött kötetébe minden adatot Csík vármegyéről. A fejezetek tárgyalják a Csík, Gyergyó, Kászon elnevezések eredetét, Csík vármegye szorosait, ősi városait és erődítményeit, folyóit és patakjait, tavait, éghajlatát, geológiai múltját és jelenét, ásványait, bányáit, aztán Csík vármegye népességét, lakóit, nemzetiségre és vallásra, meg foglalkozásra nézve. Nem kerülték el Vitos Mózes figyelmét Csík vármegye földművelési, ipari és kereskedelmi viszonyai, a talaj termékenysége, növényvilága, a virághozó fanövények, a megye gyümölcsészete, állatvilága, háziipari, társadalmi és közerkölcsi állapota, alkalmi székely népszokásai, népköltészete. Ez a felsorolás nem is érzékeltetheti teljességében a gyűjtés jelentőségét, noha Vitos Mózes szerényen azt mondja, hogy adatgyűjtéseivel csupán a jövendő történészek munkáját szeretné megkönnyíteni.

Bözödi György író, szociográfus, a modern Sztékelyföld-kutatás megalapozója 1938-ban megjelent, Székely bánja című kötetében így értékelte a szóban forgó művet:

Csík megye gazdasági és társadalmi bajait alaposan feltárta a századfordulón Vitos Mózes csíkszentkirályi plébános, aki egész életét ennek a nagy munkának szentelte. Ezer oldalt tesz ki a folytatásokban megjelent könyv, amelyben már mai szemmel nézi a csíki nép küzdelmét, nem külső leírásokat nyújt, hanem a nép életkérdéseit vizsgálja, és a kibontakozást keresi.

Még a diktatúra idején is említés történt néha Vitos Mózes nagy művéről, mint példás helytörténészi eredményről. A jeles plébános szellemének hatása halála után évtizedekkel is érződik a falu életében. Utcai feszületek jelzik, hogy vallásos nép lakja a falut, és ezeket a kereszteket megvédelmezték a hatóságok ismételt merényleteitől is. Most pedig Vitos Mózes neve felkerült a helyi általános iskola homlokzatára.

Nagyon természetes, hogy hagyományőrző szellemiségük sugallta: kezdeményezzék a Szent István nevét viselő magyar helységek szövetségének megalakítását.

Két évvel ezelőtt azt is elhatározták a szövetség vezetői, hogy 2003-ban Szent István-mellszobrot ajándékoznak az ünnepség megrendezésében soros Kalotaszentkirálynak. Hozták hát a szobrot, a katolikus király emlékeztetőjét a kálvinista településnek. Fel lehet-e fogni így ezt a határokon és vallásfelekezeteken átívelő ajándékot? Valamikor - időben nem is olyan nagyon régen - ez lett volna a szokatlan, némelyek szerint egyenesen elképzelhetetlen. Az utóbbi másfél évtizedben az ökumené szelleme átalakította a felekezetek nézőpontját egymásról, és különösen látványos módon a magyar egyházak között, itt is elsősorban Erdélyben. Ez a folyamat már régebbi dacolás volt a román nacionalista diktatúrával, ellenkezés a magyarságot és a magyarság felekezeteit eltüntetni akaró parancsuralommal. A felekezetek megőrizték sajátos jellegüket, értékrendjüket, de híveik együtt léptek fel az ateista támadásokkal szemben. És nyilván támogatást vártak el és kaptak is egymástól.

Beszédes példája ennek az 1977-es romániai népszámlálás. A bukaresti hatalom úgy próbálta megosztani az erdélyi magyarságot, hogy két külön nemzetiség jelenjen meg a kimutatásokban. A magyar etnikum mellett a kérdőíveken szerepelt a székely is; Bukarestben jól tudták, hogy a több mint félmillió székely előszeretettel hivatkozik ebbéli nemzeti mivoltára. Ha a csel beválik, a bukaresti hatalmat ingerlő egymilliós lélekszám alá esik a magyarok jelenléte Romániában. Így már egészen másképp mutat a kisebbségi kérdés - a külföld előtt. Csakhogy Márton Áron püspök felismerte a csapdát, és Gyulafehérvárról szállt az üzenet szerte Erdélybe: szép dolog, hogy a hagyományos székely elnevezéshez ragaszkodunk, de most nem székelyek vagyunk, hanem magyarok. Ezt kívánja a megmaradás nemzeti érdeke. És a tanács a lelkekben visszhangzott. Nemcsak katolikus vidékeken, de kimondott protestáns környezetben is meghallották a nagy püspök intését. És a népszámlálási összesítőben alig egyezer székely jelent meg a több mint félmillióból.

Kalotaszentkirály jellegzetes kalotaszegi falu, igen nagy múlttal. Első írásos említésekor, 1337-ben Sencral a neve, magyarok a lakói. Temploma a XIII. században épült. A szentkirályiak, főleg a lányok most is csodálatos szépségű népviseletüket hordják. Ady Endre egyszer járt itt, látta a templomból kitóduló híveket, és pompás magyaroknak nevezte őket (A Kalota partján). A szentkirályiak hűséges emberek. Ragaszkodnak népviseletükhöz, Ady Endre hódoló verséért magukénak érzik a költőt és mindenekelőtt a falujuknak nevet adó államalapító királyt. Miként Tőkés István nyugalmazott erdélyi református püspökhelyettes mondta, Kalotaszeg újabb nevezetességgel bővült: a templom festett kazettái, az Ady-emlékmű mellett a Szent István-mellszoborral, Dienes Attila marosvásárhelyi születésű művész alkotásával.

Helyreállt a megszakított lelki kapcsolat, a szellemi áramkör Szent László falvai között is. Éppen úgy, mint a Szent István nevét viselő települések lakói, László szentté avatásának emléknapján, június 27-én más és más helyen találkoznak, ünnepelnek. A Kárpát-medencében tizenkét település viseli Szent László nevét. Jószerint a történelmi ország határai mentén találjuk őket, hiszen László a külső ellenséggel vívott harcok legendás hőse és máig idézett jelképe. Bálint Sándor, a magyar vallásos néprajz nagy kutatója életművéből megismerhetjük a Szent Lászlóval kapcsolatos népi emlékeket. Kiderül belőle - mondta volt László Gyula régészprofesszor, maga is a László-legendák, -freskók szakértője -, hogy Szent László tisztelete általában a korabeli Magyarország gyepű-vonalán volt a legelevenebb, a Székelyföldtől a nyugati végekig.

Beke György